Sokszor lehet hallani, hogy nincs jogállam az országban, hogy a demokrácia visszaszorulása Valósul meg Orbán Viktor "illiberális" demokráciájában. Ebben az írásban szeretném megvilágítani mért is lehet ezekkel a kijelentésekkel teljesen egyetérteni, mi az ami megszűnt és ami miatt egyre kevésbe beszélhetünk demokráciáról az országban, amin még lehet változtatni, de ahhoz a rendszert kell leváltani és nem csak a kormányt.

Nem akarok mindenféle filozofálgatásba belemenni, de a történelemtanulmányaink alapján úgy tudjuk, hogy a "nép (démosz) uralmára" épülő államforma alapja ténylegesen a nép uralma, amit közvetlen választások során fejez ki. Ha csak ezt nézzük, már megdől a demokrácia országunkban, mert a nép biztosan nem uralkodik. Ez pedig egy dolognak köszönhető: a választási rendszernek.

Ha a választások során ténylegesen a népakarat érvényesülne nem kerülnének a mostani kormánypártok egyedül többségben. Ma a Fidesznek közel másfél millió szavazója van (ha lehet hinni a közvélemény kutatásoknak, ami mondjuk nem feltétlen van így), ami a választók közel ötöde. Ezzel a szavazatmennyiséggel kétharmadot tud szerezni, ami minden csak nem arányos és ami szerintem még fontosabb: egyáltalán nem demokratikus. Koalícióra senkivel nem lépne, és vele sem lépne hála a mostani pártvezetésnek. A választási rendszeren persze lehet vitatkozni és változtatni, ezért ezt a demokrácia csökkenésének csak egy tünete.

Ha azonban demokráciát hallok nekem egyből egy dolog ugrik be: a hatalmi ágak elválasztása. Bár több nyugati országban is a parlamentáris demokrácia működik, amiben elviekben megvalósul. De véleményem szerint ez csak látszólagos szétválasztása a hatalmi ágaknak, amikor a kormányt az a párt adja, amelyik többségben van a parlamentben, ráadásul a kormány tagjai egyben a törvényhozás tagjai is. Ellenben Magyarországgal ott ellensúlyként megjelenik egy független intézmény (a Kancellár vagy nevezzük bárhogyan is), de a mai magyar Köztársasági Elnök semmilyen politikai ellensúllyal nem bír a kormánnyal szemben.

A három hatalmi ág ma országunkban semmilyen szinten nincs elválasztva egymástól, és már csak a látszatot sem akarja fenntartani az Orbán-kormány. Az egyik legújabb példa erre a 2017-es költségvetés. A törvényhozás által elfogadott törvény(!) által meghatározott hiány értékénél közel 800 milliárd forinttal nagyobb a költségvetés hiánya. És ennek milyen következménye lesz? Várhatóan semmilyen. A kormány már semmilyen elszámolással nem tartozik az Országgyűlés felé. Ma már természetes, hogy a kormánypárti képviselők felszólalásaikban a kormány seggét nyalják, és a kormány tagjai egyáltalán nem válaszolnak az ellenzéki képviselők kérdéseire csak sértegetik őket. A törvényhozás mellett azonban a bíróságok függetlensége is egyre inkább kérdéses. Ennek főszereplője Handó Tünde, aki egyre inkább a Fidesz akaratát szeretné belevinni az igazságszolgáltatásba is. Bár eleinte nagy erővel tudtak ellenállni a bíróságok, a Fővárosi Törvényszék elnökének választása mutatja, hogy lassan megtörnek ott is. És persze az ügyészséget nem is kell említeni, mint elviekben a független igazságszolgáltatás egyik kulcsszereplője, de erről persze nálunk szó sincs. Ezek azok amik miatt elsősorban én egyetértek azzal a kijelentéssel, hogy Magyarországon nincs már tényleges demokrácia.

De mit lehet tenni ellene? Úgy vélem csak az ellenzéki pártok tehetnek ez ellen. Nem egy pártot emelnék ki, hanem azokat értem ezen pártok alatt, akik tényleg a demokratikus berendezkedést támogatják. Úgy vélem a mostani kampányban nem a tüneteket kéne kiemelni, és azokat kezelni elsősorban, hanem valóban rendszerváltást kéne hirdetni. Persze fontos, hogy a szakmai kérdésekre is választ találjanak, hiszen fontos problémákról van szó, de véleményem szerint egyik párt sem állt bele még a megfelelő programba. Ez pedig felhatalmazás kérése lenne a választópolgároktól egy új Alkotmány (nem Alaptörvény!) elfogadására. Egy már nagy vonalakban ismertetett alkotmányos reformra lenne szükség az országban.

Ebben az új Alkotmányban pedig egy új, demokratikus elnöki rendszert kellene felépíteni, hasonlót az Egyesült Államokban lévőhöz. Persze nem teljesen lemásolva azt, mert annak is vannak hibái, de főbb motívumokat át lehetne venni. Ilyen az Elnök közvetlen megválasztása, aki egyben kormányfő is lehetne. A végrehajtó és a törvényhozó hatalom tényleges szétválasztása, azaz a kormány tagjai ne lehessenek parlamenti képviselők. A végrehajtó és a törvényhozó hatalom kölcsönös ellenőrzése és felügyelete, illetve a közös döntés kikényszerítése az Alkotmánybíróság tagjainak megválasztása során. Persze ott is vannak hibák, és mint mondtam nem teljes másolást gondolok itt, de a főbb alapelvek úgy vélem átvehetők. A főügyész nálunk teljesen független kéne legyen, alkotmányos felhatalmazással és jogkörökkel. A főügyész kinevezésére is a két hatalmi ág összedolgozására lenne szükség. A választási rendszert is meg kellene reformálni és akár kétkamarás törvényhozást létrehozni, ahol az alsóház tagjait listás szavazás alapján választanánk meg, a felsőház tagjait edig kétfordulós egyéni jelöltekből választanánk meg. A két ház összes képviselőjének száma a mostani Országgyűlés létszámával megegyező lehetne. Szerintem ez lehetne a 2018-as választás igazi tétje és programja, a tüneti és a szakpolitikai programok mellett, erre kellene a hangsúlyt fektetni.

A paksi atomerőmű fejlesztésével kapcsolatban sok hír jelent meg már a kezdetek óta, melyek közül sok nem ment bele szakmai kérdésekbe. Természetesen ez nem szemrehányás, mivel ez a történet nagyon sokrétű és összetett, így nem csak egy olvasata van, és egy cikkben vagy bejegyzésben nem is lehet minden oldalát szemügyre venni. Itt sem ez fog történni, hanem egy-két olyan szempontot, véleményt szeretnék megvillantani, amiről eddig nem vagy csak nagyon kevés helyen olvastam vagy hallottam.

A paksi atomerőmű látképe

Az egyik legfontosabb kérdés, ami talán az egyik alapvető kiindulás: szükség van-e a paksi erőmű blokkok bővítésére, azaz Paks II.-re? Bár lehet azt mondani, hogy ez egy összetett kérdés, de igazából egy szóval is össze lehet foglalni a lényegét: igen. Egyértelmű még szakmai szempontból is, hogy erre a projektre szükség van. A legnagyobb gond inkább a megvalósítással van. De hogy mért is van szükség rá: Magyarországon a klímaváltozás és az energiaszektor változása miatt közép- és hosszútávon két irányba kell elmozdulnia: a megújuló energia és az atomenergia hasznosítására.

Kezdjük röviden a megújuló energia kérdésével. Egyelőre ennek a szektornak a legnagyobb hátránya a tárolási lehetőségek hiánya. Napenergia esetén ez ugyebár akkumulátorral lehetne megoldani a legjobban, de egyelőre a kapacitások korlátozottak. A szélenergiának természeti adottságunk alapján nem sok jövője van, így erre forrást pazarolni felesleges. A legnagyobb potenciál a vízenergia hasznosításában lenne, illetve a víz mint energiatároló eszköz hasznosításában lenne. Egyrészt a nagyobb és kisebb folyókon is a már meglévők mellé sokkal több vízerőmű építésére lenne szükség. Emellett a Dunán értelme lenne egy vízlépcsőrendszer megépítésének és a sokak számára fekete bárányként ismert Bős-Nagymaros rendszer megépítésére. Ez nem csak energetikai, de kereskedelmi és még környezetvédelmi szempontból is. De erről egy későbbi írásban részletesebben is kifejtem. Tehát a vízenergia hasznosítása fontos és ami még fontosabb fenntarthatóbb lenne.

Vízenergia, mint energia tárolására alkalmas rendszer (vázlat)

A megújuló energia tehát az egyik irány, de minden ország energiaszükségletének kielégítése érdekében szükség van egy alaperőműre, mely szerepet a paksi atomerőmű tölt és még hosszú ideig tölthetne be. Bár tény, hogy mint minden rendszernek, ennek is van hátránya, de úgy vélem teljes mértékben kezelhetők ezek a hátrányok a megfelelő mérnöki eszközökkel és beavatkozásokkal. Így a paksi erőmű továbbra is egy olyan erőmű lehetne, mely a fosszilis erőműveknél valamivel drágábban, de környezetkímélőbben és hosszú távon gazdaságosabban (nem csak pénzügyi, de közgazdasági és társadalmi hasznokat is figyelembe véve) állítaná elő a szükséges elektromos áram egy részét alaperőműként.

De akkor mi a probléma a projekttel, márpedig van bőven? Összefoglalva: a megvalósítás. Számomra az egyik legnagyobb ellenérzést kiváltó ok a szakmaiság hiánya. Teljes egészében a politikai akarat dönt - ahogy sok más mindenben is -, a szakmai észrevételek, kritikák politikai támadásként vannak beállítva, még ha abban semmi politika sincs. Az tapasztalható, hogy már minden jó előre el van döntve és a szakmai háttéranyagok, értékelések és elemzések egyfajta díszletek, amik természetesen titkosítva vannak, ha olyan szerepel bennük, ami rossz fényt vetne a projektre. És itt van a második legnagyobb probléma: a titkolózás. Egy olyan dokumentum nem létezik ma, amit ne titkosítottak volna, vagy csak nagyon nehezen, bírósági úton lehetett nyilvánosságra hozni. Én nem vagyok a népszavazás mellett ebben a témakörben, mert úgy vélem nem lehet elég tájékozott egy egyszerű állampolgár ahhoz, hogy döntést hozzon, de minden irat és dokumentum, aminek nyilvánossága nem veszélyeztetheti később az erőmű működését, alapvetően nyilvánosnak kellene lennie. Mert így félinformációk kerülnek csak napvilágra, ami akár olyan félreértésekhez is vezethet, ami valóban még jól is meg lehet oldva.

A másik nagy hiba úgy vélem az oroszokkal történt titkos megállapodás, mely a szabad versenyt teljesen kizárva nem csak hogy drágította a projektet, de még esetlegesen elavult, rosszul működő technológiát is jelent (lásd finnországi projekt), melynek biztonsági kockázatai is vannak. A szabad versenyes nyílt közbeszerzés nem csak az árakat nyomta volna le, de - mivel nyilvánvaló hazugság, hogy csak az oroszok tudják a megfelelő technológiát szállítani - modern akár olcsóbban termelő komplexumot is eredményezett volna. Ez persze a politikai akarat és a közpénzek minél nagyobb lenyúlása miatt jöhetett létre. De hogy egy szakmai kritikát is említsek szóljon erről az utolsó fejezet.

Az egyik olyan kérdés, ami rögtön eszembe jut ennek a projektnek a kapcsán a hűtővíz kérdése. Ez természetesen sarkalatos kérdés, mivel a Dunából kerül kivételre jelenleg és tervek szerint a jövőben is az a hűtővíz, mely a reaktorok biztonságos működéséhez szükséges. Ez két szempontból is kritikus problémákat vethet fel. Először is a hűtővíz mennyisége. Ideális esetben a Duna vízállása olyan magas, hogy gravitációsan (önmagától) is elegendő víz kerül a hűtővíz csatornába, ami a megfelelő helyre szállítja a Duna hideg vizét, ami lehűti a reaktort, majd egy másik csatornán keresztül visszakerül a természetes vízfolyásba.

A paksi reaktorok hűtővíz kivétele és visszavezetése a Dunába

Azonban a valóságban már most is elő szokott fordulni, hogy alacsony vízállás miatt szivattyús vízkivételre van szükség, ami még megoldható, de a régi és az új blokkok egyszerre történő üzemelése során nem oldható meg biztonságosan a megfelelő mennyiségű hűtővíz kivétele. A másik szempont ami problémákat okozhat a visszavezetett víz hőmérséklete. Ma Magyarország területén a természetes vizek hőmérséklete a 30 fokot nem haladhatja meg az élővilág védelme érdekében. Ez jelenleg még a paksi erőmű esetében is teljesíthető (némi rugalmassággal), de a két blokk együttes működése esetén nem oldható meg. Vagyis elvileg az engedélyeknek ezen probléma kezelését is tartalmaznia kell, de sajnos ez nem nyilvános, így számomra nem bizonyított, hogy megoldható.

(Egy kép javítva kommentben jelzett hiba alapján)